A biomedikai tudományok álljanak az ember szolgálatában, és nem fordítva. Elfogadhatatlan olyan farmakológiai kísérletezés, amely a gyógykezelés alatt álló személy számára ártalmas. Szolidaritás a szegény országokkal, valamint jog a lelkiismereti tiltakozáshoz, különös tekintettel az abortuszt vagy eutanáziát elősegítő gyógyszerek kiszolgáltatásának megtagadására – ezek voltak a főbb gondolatai annak a beszédnek, amelyet XVI. Benedek hétfőn délelőtt intézett a katolikus gyógyszerészekhez. Ezekben a napokban tartják ugyanis Rómában 25. nemzetközi kongresszusukat, amelynek témája: „A gyógyszerészet új határai”.

A gyógyszerész sajátos szerepet tölt be, mivel az ember és a betegség között közvetít, támogatva az elsőt, küzdve az utóbbi ellen. Soha, semmilyen körülmény között nem engedhető meg, hogy a beteg „kísérleti” alanya legyen a tudományos haladásnak. Nem „altathatjuk el” soha lelkiismeretünket, főleg azokban az esetekben, amikor olyan orvosságokról van szó, amelyek megakadályozzák az embrió beágyazódását, vagy megrövidítik az emberi életet – mutatott rá a Szentatya. A gyógyszerészek feladata, hogy mindenkit figyelmeztessenek az emberségre, hogy minden egyes ember védelmet élvezhessen fogantatásától kezdve egészen természetes haláláig, és azért, hogy az orvosságok valóban gyógyító hatást fejtsenek ki. A terápiai kísérletezéseket az alapvető etikai normák tiszteletben tartásával kell végrehajtani. Minden kezelés vagy kísérletezés célja a személy jóléte legyen, ne pusztán a tudományos haladást szolgálja. Az emberiség javának keresése nem történhet a gyógykezelésben részesülő személy kárára.
A gyógyszerészek nevelői szerepet töltenek be a betegekkel szemben, az orvosságok helyes, etikus használatát illetően.

A katolikus gyógyszerészek szövetségének feladata, hogy foglalkozzon a lelkiismereti tiltakozás kérdésével is. Joguk van ugyanis, hogy megtagadják olyan szerek árusítását, amelyek nyilvánvalóan erkölcstelen célokat szolgálnak, mint az abortusz vagy az eutanázia.
A Pápa szólt még a szolidaritás témájáról. Lehetővé kell tenni, hogy a lakosság minden rétege, minden országban megfelelő egészségügyi ellátásban részesülhessen, különös tekintettel a legszegényebbekre. Az egészségügy terén minden tudományos ismeret és minden gyógymód szolgálja a beteg embert, annak teljes személyiségét, tiszteletben tartva méltóságát.